A Microsoft 31 000 embert kérdezett meg

Mindannyian szeretnénk átértékelni az életünket. De valahogy sosem találunk rá időt. Az ambíciók hajtanak minket. A munka túlterhel minket. Az idő pedig összezavarja az elménket. Hogyan változtunk tehát a világjárvány két éve alatt? Megálltunk-e egy kicsit gondolkodni? Vagy az otthonról történő munkavégzés - egyesek számára - fájdalmas kellemetlensége miatt többet dolgozunk, és sokkal kevesebb rózsát szaglászunk?

Microsoft

Egy alkalmazott felmondott. Aztán a Microsoft teljesen megszegte a szabályokat. Segítségképpen a Microsoft intenzíven kutatta, mi történik a fejünkkel és a lelkünkkel. Nem, nem azért, hogy egy kicsit több szoftvert adjon el - nos, nem csak -, hanem azért, hogy segítsen ügyfeleinek és alkalmazottainak felismerni, mi is történik valójában.

A menedzserek nem tudnak menedzselni.

Tavaly a redmondi Work Trend Index rendkívüli képet nyújtott. A főnökök meglehetősen jól érezték magukat, míg a nekik dolgozók szenvedtek: 37% mondta, hogy túl sokat dolgozik, 41% pedig ragaszkodott ahhoz, hogy másik munkát keressen. A nagyvonalúak azt sugallhatják, hogy ez nagyon pontos előjele volt a Nagy Lemondásnak.

Most azonban eltelt egy újabb év, és a Microsoft ismét elbeszélgetett 31 000 emberrel szerte a világon -- és megnézte a saját szoftveréből származó termelékenységi jelek trillióit --, hogy megkérdezze: "Mi a helyzet?" és "Ki ragadt rá erre a távmunkás dologra?". A tanulmány címe furcsán felemelő: "Nagy várakozások: A hibrid munka működőképessé tétele".

Mégis a frusztráció és igen, az élet lényegének átértékelése is benne van. Hirtelen a vezetők panaszkodnak. Csaknem háromnegyedük azt mondja, hogy egyszerűen nem tudnak változtatni a dolgokon az alkalmazottak javára, vagy azért, mert nincsenek meg az erőforrásaik, vagy azért, mert elvesztették a befolyásukat.

Egy bátorító 54% azt mondja - ki gondolta volna -, hogy a vezetők teljesen elvesztették a kapcsolatot az alkalmazottakkal. Hogyan történhetett ez meg? Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy a főnökök tavaly azt mondták, hogy "virágzik"? Könnyű elmerülni a saját kényelmünkben, és megfeledkezni azokról, akik nem.

Milyen illata van azoknak a rózsáknak?

A tanulmány legcsípősebb következtetése filozófiai jellegű: Az emberek nagyon-nagyon megálltak, hogy elgondolkodjanak az élet értelmén. Nézzünk meg még néhányat a tanulmány következtetéseiből. A hibrid alkalmazottak több mint fele fontolgatja a távmunkára való áttérést. Eközben a távmunkában dolgozók több mint fele fontolgatja a hibridre való átállást.

Az utóbbiak persze csak azon gondolkodnak, hogy vajon átálljanak-e a hibridre, hogy találkozhassanak a nagyon is távoli vezetőikkel. Jelentős részük - 38% - elismeri, hogy már nem teljesen tisztában van azzal, mi értelme van az irodának. Bár sokan bevallják, hogy hiányzik nekik a valódi emberi kapcsolatok kiépítésének lehetősége a munkahelyen.

A tanulmány legmeghatóbb, és talán még reményt keltő részei azonban azt mutatják, hogy az emberek valóban megálltak, elgondolkodtak és elgondolkodtak azon, hogy a munka hogyan befolyásolhatja az életüket. Nem jó értelemben, értsd: nem jó értelemben. Íme egy lökés az emberi irányba: A munkavállalók 53%-a most nagyobb valószínűséggel helyezi előtérbe a munka és a magánélet egyensúlyát, mint a világjárvány előtt.

Talán az, hogy fizikailag közelebb kerültek a családtagjaikhoz, rendszeresebben látják az életüket és a küzdelmeiket, néhányan elgondolkodtak azon, hogy miről is van szó. Tényleg. A pénz hatalma? Nem, a béke hatalmáról. És most jön a legmegdöbbentőbb elem. Mi késztette az embereket arra, hogy kilépjenek?

Egy döntetlen volt a csúcson. A több pénz és a több hatalom iránti igény között? Nem így volt.

Ehelyett a személyes jólét vagy a mentális egészség és a munka/élet egyensúlya között volt a különbség. Ami nekem úgy hangzik, mint egy nagyon nagy dolog.

Az emberek szerte a világon megfigyelik saját munkahelyi életüket, és hangos belső hangon azt kiáltják, hogy "ezt nem bírom tovább". Most az egyszer nem csak a pénzről vagy az előléptetésről van szó. Ez a kilépési ok a 7. helyen szerepel.

Az igazi kérdés persze az, hogy ez a fény felé fordulás vajon tartós lesz-e. Meddig felel meg a foglalkoztatási környezet azoknak, akik az önfenntartást az önfeláldozás helyett az önfenntartást részesítik előnyben? Meddig tart, amíg egy recesszió, vagy valamilyen más, a nagyobb anyagi szükségletek felé mutató kiváltó ok megfertőzi az emberi lelket?

És meddig tart, amíg a vállalatok többsége arra a következtetésre jut, hogy a profit maximalizálása - hogy a vezetés még több pénzt keressen - talán nem a legjobb módja a vállalat vezetésének?.